…..Mert még nem tanultál meg szeretni….
Nem a só miatt.
Nem a lisztek miatt.
Nem az üdítő miatt.
Ez nem a cukor miatt van.
Nem az ételről szól.
Ez nem a glutén.
Ezek az érzelmek.
Ezek a döntéseid.
Fáj, mert még nem tanultál meg szeretni, mert régi gyűlöletet és haragot halmozol fel.
Fáj, mert nem vagy hajlandó fejleszteni az életerődet és a testi rugalmasságodat, mert függőségekkel és érzelmi éretlenséggel bünteted.
A tested azért fáj, mert elutasítod a jelent, és hagyod, hogy az emlékek határozzanak meg téged. Fáj, mert nem zársz le színpadokat, és nem az áldozatot játszod az általad kreált drámában. Fáj, mert szereted a sebet, amit nem akarsz begyógyítani.
A tested azért fáj, mert engedtél az apátiának, és hagytad magad legyőzni. Fáj, mert kételkedsz abban, hogy megérdemelsz egy trauma nélküli életet és szárnyakat a repüléshez. Fáj, mert átadtad a hangodat a családi klánnak.
A tested fáj, mert nem élsz békében.
A tested azért fáj, mert nem mered magadat jobban megbecsülni.
Fáj, mert csendben vagy, amikor kiabálnod kellene. Mert a szerelmet hibáztatod a megszállott dominanciádért. Mert olyan tiszteletet követelsz, amit nem mersz megteremteni.
Fáj a tested, mert összetéveszted a kapcsolatot egy gyűrűvel, ahol levezetheted a feszültséget.
Fáj, mert nem mersz kapcsolódni isteniségedhez. Mert félsz a szabadságtól.
A tested azért fáj, mert nem engeded meg magadnak, hogy emlékezz arra, hogy azért születtél, hogy növekedj és átlényegülj abból a szeretetből, ami már vagy.
A tested fáj, mert nem fektetsz a csendbe, vagy nem békélsz meg a magányoddal és a sötétségeddel.
A szeretet folyamatosan táguló lénye vagy.
-Laureano G. Goncalves